Ronda, Júzcar és Setenil de las Bodegas ( 75 Euro / fő )
Ronda
Szerencsére a spanyolok nem értenek magyarul, így a helyszínen nem lehet elsütni azt az itthon közkedvelt, és igen fárasztó szóviccet, amire az andalúziai város, Ronda neve lehetőséget enged. A valójában tényleg nagyon szép városka Andalúzia egyik fő látnivalója - a tengerpartról vad hegygerinceken át kanyargó szerpentinen, a gyönyörű Granada felől pedig látványos, ligetes tájakon át vezet az út Ronda városába. Ronda egyedülálló látványát annak köszönheti, hogy egy meredek szirtfokon áll - a sziklát mély szurdok hasítja ketté, mely felett ível a város jelképének számító Puente Nuevo. A mélység egyben két fontos történelmi korszakot is elválaszt - a mór uralom idején épült óvárost és a reconquista után kifejlődött újabb negyedeket. Az Andalúziára jellemző, hófehérre festett falú házak vakítóan ragyognak a spanyol napsütésben, a homokszín sziklák peremén egyensúlyozva - nem csoda, hogy annyi művészt megihletett Ronda egyedül álló szépsége. Ronda legszebb látnivalói a híres Plaza de Toros, azaz a bikaviadal-aréna kivételével a híd déli oldalán vannak - az arab fürdő, a hammam maradványai, és a Mór Király palotája, melynek kertjét és a szurdok mélyére tartó kazamatarendszert mindenképpen nézzük meg, nagyon különleges hangulata és a kertből elénk táruló gyönyörű kilátás miatt. Innen sétáljunk tovább a Mondragon palota és az előtte található gyönyörű tér felé, ahol egy kiváló tapas-tál mellett élvezhetjük a tér harmonikus építészetének látványát. A legszebb kilátás a híd túloldaláról nyílik Ronda óvárosára - a szurdok peremén kialakított látványos sétányon kellő megilletődéssel közlekedünk - ugyanebben a tájképben gyönyörködött annak idején Hemingway vagy Orson Welles -aki Rondában van eltemetve. De rajongott Rondáért Rainer Maria Rilke vagy James Joyce is, akiről a helyiek úgy tartják, hogy ott fejezete be híres regényét, az Ulyssest.
Júzcar
Júzcar története egyébként pár mondatban összefoglalható, egy viszonylag jelentéktelen dél-spanyolországi falucska volt egészen a 18. századig, amikor is itt alapították meg az ország első bádoglemez-gyárát és bár 200 embernek is munkát adott csak a gyár, a település mégsem indult meg az elvárosiasodás útján. Ehhez vélhetőleg köze volt annak is, hogy az elmúlt 200 évben a spanyol gazdaság helyzete ritkán volt stabil.
Setenil de las Bodegas
Setenil de las Bodegas egy különleges fehér falu Andalúzia tartományában. Itt a történelmi hagyományokhoz erősen hozzátartozik ez az építkezési mód, azaz, hogy a középkor óta hófehérre meszelik a házakat, így számtalan fehér falut látogathatunk meg - a sokadik után már össze is keverjük őket. De van néhány olyan pueblos blancos, amely kiemelkedik a többi közül, például Cazorla vagy Grazalema, a páratlan hegyi környezet miatt, ami körülveszi vagy a ragyogó Olvera, de meg kell említenünk a hegycsúcsra épült Casares sziklavárosát. Setenil de las Bodegas sem összekeverhető mással - itt ugyan nem a hegytetőre, hanem a könnyen alakítható folyó menti sziklákba vájták a házakat - bár a Rio Trejo előbb kialakított a puha kőzetbe látványos szurdokvölgyét, majd abba telepedett le az ember. Egyedüálló élmény az utcák fölé nyúló homokkő-falak alatt sétálni, ahogy természetes menedéket nyújtanak eső vagy épp a tűző napsütés elől.
